Érdekes, hogy életben vagy egy
ilyen december huszonkilencedikén,
nem sikerülnek a magasságok, vagy
csak a mélységeket céloztuk meg?

Senki sem haragszik, hat hitvány perc
az élet, a nyolc centi szerelem, egy
helló, hét főn bűn és tíz perc szalagos
parancsolat, én elmegyek, csak adjátok

vissza azt a kilenc hónapom, ott ahol
régen a negatív számokkal játszhattam!
Csak az öreg fekvő nyolcas maradt
meg azokból a ragadós időkből.

Rövid, gyors és hangos, mint éjjeli
portást, ringat a hosszú néma csönd.
Nem hinném, hogy férfias voltam,
de mégis mennem kell tovább

be a sűrűbe, a sötétbe,
közelebb a csillagokhoz,
a fák gyökerei ma tizenkét
méter magasan lebegnek.

Az egyiken ül a macskám
és ma sem jön haza: nem
tud aludni, azt mondják az
öregek halálszagot érez.

És én azóta minden éjfélkor
langyos tejet öntök közömbösen
köhögő öregecske városom
törött macskaköveire.

A kommentezéshez be kell jelentkezni