… a testemből kimeredő műanyag.
Félbeszakítja mozdulataim.
Szúrós hegyéből gyöngyözve,
hidegen csúszik vénámba
a víztiszta gyógyító szándék.

Résnyire nyílt ablakokon

átfűzi magát– egyetlen végtelen
fehér cérnaszál a csend. Ágyamhoz
kúszik s bevarrja hullámzó szempilláimat.

Álmomban tintával, náddal rajzolok.
Jelekkel töltöm be a bágyadt falakat s
pontosan illeszkedő sarkokat.
Középre oszlopot állítok emlékül,
mert idegen test vagyok itt,
műanyag csőből kimeredő
egyetlen végtelen reménykedés.

A kommentezéshez be kell jelentkezni